Bajusz Orsolya

subscribe to my substack

A művészet nem közösségben születik

A művészet lényegét tekintve nem demokratikus és nem közösségi, mivel a kreativitás képessége nem egyenlően oszlik meg az emberek között, és nem mindenki képes autonóm alkotásra. A művészeti formátumok politikai aktivizmusra használva olyan akciókban kínálnak részvételt – politikai mobilizációs eszközként –, amelyek eredetileg a miszticizmusról és az igazságkeresésről szóltak. Az “avantgárd” szó szerint “élcsapatot” jelent, és soha nem létezett olyan, hogy az utcáról beesve valaki csak pár órára váljon avantgárd művésszé. Ennek az alapvető különbségnek a tagadása a valóság tagadását jelenti, amelynek fenntartása egyre nagyobb áldozatokat követel. Érvelésem szerint (lásd Bajusz 2024) a képességek és a (túl sok) lehetőség közötti szakadék betöltésének vágya, a saját tehetségtelenség és kisszerűség kompenzálása lehet a cancel culture egyik gyökere. A Girard-i közösségi áldozat koncepciójával is vitatkoznék, mert a nyilvános eltörlés során jellemzően nem egy teljes közösség vesz részt, hanem egy aktivizálódó, visszatérő csoport. Kutatások alátámasztják a baloldali autoritarianizmus (Costello et al., 2022), az internetes trollok szadista, nárcisztikus és szociopata jellemvonásai (March & Steele, 2020; Thomas & Egan, 2022), valamint az ‘extrém baloldaliság’ és a nárcizmus, illetve szociopátia közötti kapcsolat (Krispenz & Bertrams, 2024) létezését. Ezek az eredmények alátámasztják azt a képet, hogy az eltörléseket gyakran egy sajátos pszichológiai profillal rendelkező, aktivizálódó csoport csinálja, akik a közösségi média nélkül sokszor nem tudnának arról amit el akarnak törölni, és valószínűleg nem is találnák meg egymást. A közösségi média az ő anomalisztikus viselkedésüket teszi reprezentatívvá. Az eltörlés elsősorban a progresszív hálózatokban jelenik meg, amelyek lényegileg önreferenciálisak, mint a progresszió kijelölője és élcsapata, és sokszor önmagukat emésztik fel az eltörlésekkel. Tehát saját maguk a referencia, és ezért az igaz amit igaznak fogadnak el. Ez a működésmód – ahol a csoport által elfogadott igazság válik mércévé – lényegileg ellentétes a tudomány és a művészet alapelveivel, melyek külső referenciákhoz (például eredmények replikálhatósága, vagy az esztétikai minőség) kötődnek. Önmagában is abszurd, hogy attól lesz igaz valami, hogy másokat meggyőznek, hogy igaznak fogadják el. Azért igaz valami, mert igaz. Ez tautológia, és pont ez a lényege. Valami önmagában igaz, vagy nem igaz. Ennél egy tekintélyelvűbb verzió van, hogy attól igaz valami, hogy valahogyan mondja valaki. Még csak nem is attól, hogy ki mondja (a tekintélyszemély), hanem ki mondja komolyabban véve saját magát, vagyis ki folytat ‘higgadtabban’ párbeszédet. Max Weber ‘karizmatikus tekintély’ fogalma segíthet megérteni ezt a jelenséget. A karizmatikus tekintélyek, akik gyakran ezeknek a hálózatoknak a középpontjában állnak, saját magukra hivatkoznak igazságként, és követőik elfogadják ezt a fajta tekintélyt. Viszont a karizma az adott egyén sajátja, ha pedig a hálózattól kontingens az igazság, a tekintély szituatív, tehát nem az adott egyén sajátja, hanem adott helyzetekben, adott rituálék során ruházza egy egyénre a közege. A hálózat a valódi tekintély.

Bajusz Orsolya a kortárs művészet határterüleit próbálja megérteni és alkalmazni. Médiatudományt, vizuális kommunikációt, képzőművészetet, filozófiát, szociológiát tanult. Azt keresvén hol van értelme és tétje művészettel, poszthumán médiaelméletekkel foglalkozni éveket töltött a londoni kreatív iparban, aztán a magyar politika hátországának számító álcivil közegben. Rendszeresen publikál műkritikát, volt vendégkutató a Louisiana State University-n, és részt vett kutatási szoftver fejlesztésében a Birkbeck College-ben. A BCE Corvinuson volt óraadó, most a MOME-n van egy kurzusa (vizuális kutatásmódszertan, és művészeti kutatás), illetve tervezés kurzusokon, konzultációkon vesz részt. A Tokaj-Hegyalja Egyetemen adjunktus, művészettel és vizuális kommunikációval kapcsolatos tárgyakat oktat. Phd-je a tudománykommunikáció és a kortárs művészet határterületeivel foglalkozik, az első könyve (Patkánykirály, teória-fikció) 2024-ben jelenik meg. Munkái különféle konstellációkban (beleértve fantázianeveket) szerepeltek a Bécsi Museumsquartierben, a pozsonyi Kunsthalle-ben, Calafou-ban, különféle Európai galériákban és fesztiválokon, a nemzetközi szociológiai társaság éves fórumán, a South by Southwest fesztiválon, angol és magyar nyelvű sajtóban és tudományos folyóiratokban, és jogi tanulmányokat inspiráltak. Jelenleg a vizionárius művészetre dolgoz ki elemzési keretet, és egy tanösvényt tervez, amely geológiai energiákat mutat be.

Orsolya Bajusz works at the boundaries of contemporary art. She studied media studies, visual communication, contemporary art, philosophy and sociology. Searching where artistic praxis and posthuman media theory has relevance, she spent years in the London creative and cultural industries, and then in the NGO-backwater of Hungarian politics. She regularly publishes art criticism, was a visiting scholar at Louisiana State University, and has been involved in the development of research software at Birkbeck College. She was a lecturer at BCE Corvinus and now teaches a course at Moholy-Nagy University of Budapest (Visual Research Methodology and Artistic Research) as well as participating in the main tutorials and supervision. She is an assistant professor at the teacher training college of Comenius Campus at Sárospatak, where she teaches courses on art and visual culture. Her PhD empirically examines the intersection of science communication and contemporary art, and her first book (Patkánykirály, Theory-Fiction) will be published in 2024. Her work has been shown in various constellations (including under fictional names) at Museumsquartier Vienna, Kunsthalle Bratislava, Calafou, various European galleries and festivals, the annual forum of the International Sociological Association, South-by-Southwest festival, international and Hungarian press amd academic journals, and has inspired legal studies. She is currently engaged with developing an analytical framework for visionary art, and an educational trail about geological energies.